Egyre több könyv jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy hogyan használjuk az elménket még hatékonyabb módon kreatív gondolkozással, hatékony döntéshozatali technikákkal, az intuitív képességünk aktivizálásával és természetesen nem maradhat ki ebből a sorból a memória fejlesztését szolgáló technikák népszerűsítése sem. Már évekkel korábban is kaphatók voltak tanulással kapcsolatos könyvek, amelyek egy vagy több fejezetet szenteltek a memóriatechnikák témakörének is, de valójában ez többnyire arra volt elég, hogy egy körülbelüli elképzelésünk legyen arról, hogy miről is szól ez téma, és az az illúziónk legyen, hogy most már ezt is ismerjük és kipipálhatjuk, de hatékony és tartós segítséget ritkán nyerhettünk belőlük, mert annál komolyabb befektetést igényel a dolog.
Körülbelül a nyelvtanuláshoz tudnám hasonlítani a memóriatechnikák elsajátítását. Természetesen lehet sokat olvasni nyelvekről, nyelvtanulásról úgy általában, lehet tanulgatni úti szótárból alapszókincset, praktikus kifejezéseket, de azért azt nem mondhatjuk, hogy ebből hatékony és tartós kommunikációs szintű nyelvismeret állna össze. Nem is annyira a nyelvtanulás módszerére szeretném a hangsúlyt tenni, hanem inkább az egy nyelv elsajátításához szükséges idő és tanulás ráfordításra. Egy 4-6-8.000-es szókincs, nyelvtani alapismeretek, kommunikációs készség kellő szintű elsajátítása nem kevés óraszámot és rendszeres tanulást, gyakorlást igényel. Enélkül egyszerűen nem megy, az eredmény azonban mindenért kárpótol minket.
A folyamat azért is ilyen lassú, mert nem elegendő szavakat, nyelvtant megtanulni, hanem készségszintre be is kell gyakorolni, hogy szinte – vagy szinte nélkül – automatikusan menjen. Ez az a szint, amikor már nem magyarul gondolkozunk, és azt fordítjuk le az adott idegen nyelvre fejben, hanem rögtön angolul, németül stb. tudunk gondolkozni. Sajnos nincs ez másképp a memóriatechnikákkal sem, itt sem spórolhatjuk meg a kellő rendszeres gyakorlást és itt is elmondható, hogy szorgalom, rendszeresség és kitartás nélkül gyakorlati készségszintű ismeret helyett csak a frusztráció marad, hogy nekem ez sem működik, és esetleg jönnek a szokásos kifogások, hogy „nincs nyelvérzékem”, „rossz a memóriám” stb.
A memória esetében problémát jelent az is, hogy a nyelvekkel szemben a memóriatechnikák tanulása, tanítása terén még nem járunk annyira előre, ami érthető is, hiszen ezen a területen nem olyan erős a tanulási kényszer, mint a nyelvek esetében. Idegen nyelvek ismerete nélkül elég nehéz manapság boldogulni, sok területen pedig szinte lehetetlen, míg memóriatechnikák ismerete nélkül még csak-csak elvan az ember.
A jó hír az, hogy az utóbbi években végre magyar nyelvre is lefordításra kerültek olyan művek, amelyek nem csak karcolják a téma felszínét, hanem hiteles és mélységi betekintést adnak illetve gyakorlatias segítséget is nyújtanak a technikák elsajátításához.
Itt és most két könyvre hívnám fel a figyelmet. Az egyik a korábbi többszörös memória világbajnok Dominic O’Brien-nek a sok könyve közül az egyetlen magyar nyelven – sajnos nem túl igényes kivitelben – megjelent műve a Memóriafejlesztés. Egyértelmű, hogy az, aki több tíz éve foglalkozik a memóriatechnikákkal versenysport szinten és világbajnokságokon is kiemelkedő eredményt ért el sorozatban (8-szoros világbajnok!), az hitelesen mondhat valamit számunkra is a témáról. Ráadásul a szerző nagyon is érthető, élvezhető, bátorító stílusban és gyakorlatiasan ír a témáról, úgyhogy mindenkinek jó szívvel ajánlom.
A másik könyv gyakorlatilag egy valóságban megtörtént eset leírása arról, hogy hogyan válhat valaki (így akár mi is?!) nulláról memória bajnokká egy év alatt. A könyv címe „Einsteinnel a Holdra” és egy hangzatos alcímet is kapott: „Hogyan emlékezzünk a világon mindenre”?
Joshua Foer mint szakújságíró látogatott el egy memóriabajnokságra, hogy írjon ezekről a zsenikről / csodabogarakról, akik képesek több ezer számot megjegyezni vagy több pakli kártyát memorizálni egy óra alatt és ezek mellett még sok más megdöbbentő memória mutatványra is. A dolog vége az lett, hogy a verseny egyik résztvevője felajánlotta Foer számára, hogy segít neki egyetlen év alatt nulláról felkészülni, hogy részt vegyen az amerikai világbajnokságon, sőt akár meg is nyerje azt. Talán nem árulok el titkot - attól még ugyanolyan megdöbbentő a dolog - hogy sikerült neki(k), ami nem is maga a konkrét eredmény miatt érdekes csupán, hanem azért, amit bizonyít, vagyis hogy komoly gyakorlással belátható időn belül nulláról teljesen átlagos képességekkel igen komoly szintre el lehet jutni a memóriatechnikák elsajátításában. Zárójeles megjegyzés, hogy az amerikaiak nem állnak olyan előkelő helyen a világ memóriabajnokság ranglistáján, ezért az amerikai bajnokságon nyerni – legalábbis a világbajnokságon résztvevők szemszögéből nézve - nem a legnagyobb kihívás. Ezzel együtt is azt hiszem, hogy sokan beérnénk egy ilyen szinttel is.
Foer esettanulmányának azonban van néhány nagyon érdekes tanulsága is, amit a könyve végén fogalmaz meg és elsőre kicsit lehangolónak tűnhetnek. Nevezetesen leírja, hogy egyrészt a bajnokság megnyerése után sem vált zsenivé, de még csak okosabbá sem, de ez talán még elfogadható lenne. Viszont arról is beszámol, hogy miután visszatért a „normális életébe”, azaz nem folytatta az aktív memóriaedzést és ezzel visszatértek a régi szokások is, vagyis inkább a memorizálás szokásának hiánya és ugyanúgy elfelejtett dolgokat, mint azelőtt és nem sok gyakorlati hasznát tudta felmutatni az elsajátított készségeknek. Ez azért illúzióromboló, nem? Valójában szerintem inkább csak fontos dolgokra világít rá és segít szembenézni a valósággal, de ettől semmiképpen sem mondanám, hogy a memóriatechnikák megtanulása és begyakorlása haszontalan lenne, sőt!
Figyelembe kell venni néhány fontos tényt. A memóriabajnokságra készülők nem mást csinálnak, mint azt, amit úgy hívunk, hogy versenysport. Megtanulnak rövid ideig - a verseny vagy versenyszám időtartamáig – nagy sebességgel memorizálni teljesen új és számukra jelentéssel nem bíró adatokat, mint pl. néhány ezer 0-t és 1-est véletlenszerű sorrendben, mint pl. 01111011001110110100010011111001. Ezek az adott versenyszám kritériumai szerint felépített nagyon speciális feladatok. Valljuk be nem túl praktikus egy ilyen a bináris számsorok megjegyzésére irányuló ismeret. Kb. annyira az, mint azért edzeni éveken át napi sok órát, hogy az úszómedencében egy század másodperccel gyorsabban ússzunk le néhány száz métert, mint mások vagy, hogy egy táblajátékban, amit történetesen sakknak hívnak, egy asztal mellett meg tudjuk verni a velünk szemben ülőt, vagy egy labdát minél többször az ellenfél kapujába juttassunk a lábunkkal.
A versenysport szóljon bármiről is, mindig öncélú. Vannak ugyan járulékos hasznai az egészségre, testi erőnlétre, koncentrációs képességre, lélekre, netalán anyagiakra vonatkozóan, de a gyakorlati életben direkt módon kevéssé hasznosíthatók a szerzett ismeretek és gyakorlás híján gyorsan tovatűnnek a szerzett képességek, legalábbis nagy részük. Mondom mindezt úgy, hogy közben valójában ezzel semmit nem szeretnék elvenni az említett és az itt nem említett versenysportok értékéből.
Hasonlóképpen a memória bajnokságok résztvevői is a versenyfeladatokra optimalizált memóriatechnikákat gyakorolnak ki a végletekig és ez tökéletesen alkalmas arra, hogy objektíven összemérjék ezen a területen a képességeiket, tudásukat. Az aztán, hogy ki mennyire ülteti át a gyakorlati életébe a szerzett készségeket, az már egy teljesen külön történet, ahogy Foer könyve is mutatja.
A jó hír viszont az, hogy a memóriatechnikákat a gyakorlati életre és tanulásra optimalizálva is el lehet sajátítani. Nem kell rekordokat döntögetnünk értelmetlen és összefüggéstelen információk átmeneti memorizálásából, hanem helyette meg lehet nézni, hogy a gyakorlati életben hol van legnagyobb szükségünk a jó memóriára és arra a területre alkalmazva tanuljuk meg a szükséges technikákat. Ilyen memória szempontjából hasznos célterületek lehetnek a teljesség igénye nélkül a következők:
- az átmeneti listaszerű információk, mint pl. a bevásárló lista, napi feladatok
- személyes adataink, amik hasznos, ha mindig kéznél vannak, mint pl. bankkártyaszám, adószám, különféle közüzemi szolgáltatóknál a szerződés vagy ügyfél azonosítóink
- név és születésnapok
- új nevek, arcok megjegyzése
- idegen szavak tanulása
- beszédek, prezentációk megjegyzése
- és végül, de nem utolsósorban a leckék és tananyagok bizonyos részei
Tehát látható, hogy van bőven olyan terület, ahol van keresnivalója a memóriatechnikáknak és virtuálisan feltunningolhatjuk az IQ-nkat. Ezek közül többet érint is Dominic O’Brien a könyvében. Direkt módon nem is annyira okosabbak leszünk a memória technikák elsajátításától, hanem hatékonyabbak a tanulásban és emlékezésben, ami természetesen ahhoz is vezet, hogy hosszabb távon akár „okosságban” is jelentkezhet különbség.
Személy szerint én úgy gondolom, hogy a legfontosabb memóriatechnikák készségszintű elsajátítása speciális órák keretében része kellene, hogy legyen a korai iskolai oktatásnak, mert ezzel nagyon sok nyűgöt vehetnénk le a gyerekekről és jelentősen hatékonyabbá, sikerélményekben gazdagabbá lehetne tenni az ismeretszerzést. Hozzáteszem azonban, hogy ahogy a nyelvtanulásnál sem, úgy itt sem az a cél, hogy évekig tanítgassuk és a végén ne jussunk el használható ismeret szintjére (mint én az orosz nyelv kb. 6-8 évnyi tanulása után, de ki-ki behelyettesítheti az angollal, némettel vagy egyéb nyelvvel is), mert akkor jobb el sem kezdeni, hiszen csak a drága idő megy vele, a frusztrációt fokozzuk a gyerekekben és elvesszük a kedvüket az egésztől, annyit pedig nem ér a dolog.